Történelem

Kapospula közvetlenül Dombóvár szomszédságában található. A Dunántúli-dombvidék része a Kapos völgyében, ami a dombság kialakulásakor nagyon változatos vidék volt. A falu 1767-ig a Tolna megyei Dombóvárhoz tartozott, majd a  Mária Terézia által kiadott úrbéri rendezésnek megfelelően Somogy megyéhez csatolták. 1975-ben, az újabb területrendezések következtében ismét Tolna megyéhez került, és Dombóvár kistérség települése lett. Vízrajzilag a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. A falu határait két oldalon is folyóvizek alkotják: a déli határ a Kapos-folyó, a nyugati pedig az Inámi-árok (Gránic-árok).

A Kapos-völgye szép fekvésével és az életlehetőségek minden kedvező feltételével évezredek óta keresett helye volt mindazoknak az embereknek, akik a Dunántúl területét valaha is lakhatták. Ez a változatos táj az erdős lankáival, a szinte rónává szélesedő völgytalpaival ősidők óta, már az időszámítás előtti időkben is csábítóan hatott az otthont, a megélhetést kereső emberekre. Természetesen rendkívül változatos és hosszú volt az út az első lakóktól napjainkig.

A Dombóvártól északra fekvő Alsóhetény régóta ismert római kori lelőhely. Mint annyi más régészeti lelőhely felfedezése, ez is Rómer Flóris nevéhez fűződik, legalábbis a Nemzeti Múzeum tudós tárigazgatója volt az első szakember, aki dunántúli barangolásai során eljutott a Somogy és Tolna megyék határán fekvő romterületre, és a látottakról feljegyezte: a létesítmény nagy, kerek oldaltornyokkal épült meg. Az 1950-es évek elején Radnóti Aladár figyelt fel ismét a romokra, és sorolta be az objektumot helyesen -noha feltárás még nem folyt a területen, de a felszínen látható maradványok alapján ezt biztonsággal megtehette - a Dunántúl belsejében fekvő erődített települések közé, amelyeknek legismertebb példája a Keszthelytől délre fekvő Fenékpusztán található, ahol akkor már évtizedek óta folyt régészeti kutatás. További, hasonló objektumok az 1940-es évektől ismertek voltak a Komárom me gyei Környén és a Somogy megyei Ságváron. Radnóti egy kisebb környei le letmentés és a fenékpusztai maradványok alapján azt is meg tudta állapítani, hogy a létesítmények Pannonia utolsó római évszázadában, a 4. században keletkeztek.